A kárpátaljai magyarság az idén is méltó módon emlékezett meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 166 évvel ezelőtt Aradon és Pesten kivégzett vértanúiról. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a hagyományoknak megfelelően Nagyszőlősön tartotta központi megemlékezését, az 1849-ben vértanúhalált halt egykori Ugocsa megyei főispán, országbíró, felsőházi elnök, Perényi Zsigmond báró szobránál. Az esemény ünnepi szónoka dr. Grezsa István, Magyarország határokon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa volt.
A Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskola kertjében álló mellszobornál Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megemlékezőket, aki elmondta: „Az aradi vértanúkra való emlékezés összeszorítja a magyar ember szívét, s bár jól tudjuk, hogy életáldozatuk nem volt hiábavaló, hiszen a tábornokokat ugyan megölték a megtorlás jegyében, de azt a szellemiséget – a szabadságvágyat –, amit képviseltek, azt nem lehetett megölni, az megmaradt, és bár majdnem 20 év kellett hozzá, de megszületett a kiegyezés, ami biztosította a magyarok függetlenségét.
Neveikre örökre emlékezni fogunk, míg magyar ember él a Földön. Korunk fiai és leányai pedig büszkén és alázattal nézhetnek föl a nemzet mártírjaira.”
A szónok az ünnepi megemlékezés vendégei között köszönthette többek között Ljubka Katalint, Magyarország Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetőjét, Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzult, Buhajla József ungvári magyar konzult, Nagy Klárát, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának kárpátaljai referensét, Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökét, Seres Jánost, a Péterfalvai Református Líceum lelkész-igazgatóját, Tóth Jenőt, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum igazgatóját, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, Dobsa Istvánt, a KMKSZ Ifjúsági Szervezete elnökét, Gulácsy Gézát és Barta Józsefet, a KMKSZ alelnökeit, Sin Józsefet, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét, Molnár Lóránt nagyszőlősi református lelkészt, Magyar Gergely nagyszőlősi római katolikus plébánost, Bocskai Istvánt, Nagyszőlős polgármesterét, Anatolij Szalajt, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi és Vallási Főosztályának vezetőjét és Rezes Károlyt, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjét.
Dr. Grezsa István miniszteri biztos a 166 évvel ezelőtti eseményeket felidéző ünnepi beszédében hangsúlyozta: „A dühében háborodott Haynau gyűlölete, majd a Bach-korszak rendőrállama sem törte meg a legyőzött magyarok erkölcsi fölényét. Akár egyfajta bizonyíték vagy erkölcsi elégtétel lehet a magyar kiegyezés is, vagy annak egy mozzanata: az 1851-ben halálra ítélt gr. Andrássy Gyula helyezi az őt egykor halálra ítélő Ferenc József fejére a magyar Szent Koronát.
A történelem egyetlen népnek sem ad olcsón sikert: nekünk is mindig ezerszeresen meg kellett fizetnünk, ha meg akartuk őrizni nemzeti szuverenitásunkat.”
A miniszteri biztos kiemelte: „Arad és a ’48–49-es szabadságharc egyik fontos tanulsága, hogy nemzetiségtől, pártállástól, származástól függetlenül összefogott a teljes Kárpát-medence. Magyarok és nem magyarok, bárók és polgárok, bácskaiak és beregiek harcoltak azért, hogy egy független, szuverén Magyarországon élhessenek.” A szónok rámutatott: „Koronként más és más helytállást követel a haza szolgálata: egyszer a vértanúságot, másszor egyáltalán a puszta megmaradás parancsát. Most azért dolgozunk, hogy a Kárpát-medence magyarlakta régiói megmaradjanak annak, amik mindig is voltak. Ha visszatalálunk önazonosságunkhoz, akkor meglesz az erőnk ahhoz, hogy emelkedő nemzetként, bizakodva tekintsünk a jövőbe” – jelentette ki dr. Grezsa István.
Mihajlo Ruszanyuk, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke arra a népi mondásra emlékeztette a jelenlévőket, mely szerint amelyik nép nem tiszteli saját múltját, az nem érdemel tiszteletet. Szavai szerint minden ma élő kárpátaljainak meg kell tanulnia a múlt leckéit, mert a ’48–49-es magyar szabadságharc példával szolgál, hogyan kell kiállni szabadságunkért, függetlenségünkért. Párhuzamot vont az akkori és a mai történelmi helyzet között: Oroszország akkor a magyar szabadságot tiporta el, most Ukrajnát fenyegeti.
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke rávilágított az aradi vértanúk példamutatásának fontosságára, hangsúlyozva: „Megmutatták nekünk, hogy nagyon fontosak egy nemzet és egy ember életében is az olyan elvont dolgok, mint a szabadság és a függetlenség. A szabadság és függetlenség nem azt jelenti, hogy más nem szólhat bele abba, hogy mi mit akarunk csinálni. Hanem legyen szabad úgy cselekednünk, ahogy a mi érdekünk kívánja. Megtehessük mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy a közösség és a nemzet fennmaradhasson, az ennek érdekében való cselekvés legyen legitim, legyen elfogadott. Legyen létjogosultsága annak, hogy egy közösség, amely össze akar tartozni, amely a saját kultúráját, nyelvét, vallását, szokásait át akarja örökíteni gyermekeinek, unokáinak, tehesse meg azt. És az állam, ahol él, teremtse meg ehhez számára a lehetőségeket. Ezek a dolgok ma is aktuálisak, és aktuálisak lesznek mindig, amíg lesz magyar nemzet, amíg itt akarunk megmaradni szülőföldünkön.”
A KMKSZ elnöke a jelenlegi kárpátaljai helyzet kapcsán elmondta: „Tőlünk a mártíromságot most nem várja el senki, azonban azt, hogy áldozatot hozzunk: igen” – majd a közelgő választásokra és az ismert Kossuth-nótára utalva felszólította hallgatóságát: „Mindnyájunknak el kell menni, hogy Kárpátalján tovább éljen a szabadság és a haza!”
A Péterfalvai Református Líceum diákjai gitárkísérettel adták elő a Ha nem volna kegyelem című éneket. Majd a megemlékezés a Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskola diákjainak irodalmi összeállításával folytatódott, melyben a fiatalok egyenként idézték fel az aradi vértanúk emlékét.
A megemlékezés a Szózat eléneklésével és Perényi Zsigmond szobrának megkoszorúzásával ért véget.
(KárpátaljaLap.net / Badó Zsolt)
