„Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség, magyarnak lenni büszke gyönyörűség” – Sajó Sándor szavait eleveníti meg az a nemrég megrendezett találkozó, mely a felső-Tisza-vidéki magyarság körében immáron hagyománnyá vált. A szórványmagyarság életét bemutató rendezvény arról tanúskodik, hogy van élet a Tisza forrásvidékén, hogy vannak, akik számára ma is fontos magyar őseink nyelve és kultúrája. Megvan ma is a hűség, ami által az itt élők nemzetünkhöz kötődnek.
Ezzel a hűséggel és szeretettel rendezték meg immáron ötödik alkalommal a FELTISZÁT, azaz a Felső-Tisza-vidéki Magyarok Találkozóját szeptember 11−12-én. A rendezvénynek Kőrösmező adott otthont. A találkozón a Rahói, a Huszti és a Técsői járások magyarsága mutatta be gasztronómiai és folklórörökségét.
Péntek délután hagyományosan, az eddigi évekhez hasonlóan konferenciával vette kezdetét a rendezvény, melynek fő témája Harc a magyar szóért volt.
Gyakran esik szó a szórvány helyzetéről. Nem csupán a demográfiai adatok tanulmányozásakor húzzák meg a vészharangot, hanem olyankor is, amikor a szórványmagyarság oktatásáról van szó. Természetes, hogy ezeken a területeken a legfontosabb téma az oktatás és a közösség. A konferencián a huszti, técsői, rahói, kőrösmezői, tiszabogdáni, terebesfejérpataki, zipzerei-i óvoda- és iskolapedagógusok mutatták be munkájukat, valamint osztották meg tapasztalataikat a szórványoktatásról. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy egyre nehezebben sikerül megtanítani a gyerekeket a magyar nyelvre. A beszámolókat követően megpróbáltak választ keresni arra, hogyan sikerülhet megoldani a problémát, hogyan érhetnek el a tanárok jobb eredményeket az eddiginél.
A tanácskozáson jelen volt Takács Péter Attila, Magyarország kolozsvári konzulja, valamint Hupka Félix, az Erdélyi Magyar Néppárt Máramaros megyei szervezetének elnöke, illetve Takács Attila, a máramarosszigeti Leövey Klára Elméleti Líceum matematikatanára, az Erdélyi Magyar Néppárt Máramaros megyei szervezetének alelnöke, máramarosszigeti elnöke, aki néhány szóban megpróbálta felvázolni az erdélyi helyzetet. Mint mondta, egykoron Máramaros településein színvonalas magyar iskolák működtek, és vázolta a szomorú jelent, amikor a magyar oktatás fokozatosan leépül, elsorvad. Az okokat a gazdasági körülmények negatív alakulásán túl a magyar közösségek közömbösségében is látja.
Benedek Imre, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) felső-Tisza-vidéki regionális elnöke, az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola igazgatója azt a javaslatot tette a pedagógusok felé, hogy próbálják meg két csoportban oktatni a magyar nyelvet, különítsék el azokat a diákokat, aki magyar nyelvet akarnak tanulni, azoktól, akik már valamilyen szinten beszélik a nyelvet. Az igazgató szerint Magyarország kormánya megadja a megfelelő támogatásokat, és a KMPSZ is igyekszik mindenben segíteni. De az eredmények a tanárok aktivitásán is múlnak.
Nagy Klára, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Kapcsolattartási Főosztályának referense elmondta, hogy a Petőfi-program keretén belül az anyaország 55 fiatal ösztöndíjast küldött ki magyar szórványtelepülésekre, hogy segítsék a helyi magyar közösségek megmaradását. Kárpátaljára négy fiatal érkezett, ezek közül kettő a Felső-Tisza-vidékre, Aknaszlatinára és Rahóra.
Ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke szerint fontos, hogy a hármas egység – iskola, egyház és család – együttműködjön és továbbvigye a magyar nyelv ügyét. Szerinte valóban harc folyik a magyar szóért, hiszen évről évre csökken a magyarul beszélők száma a szórványban. „ Meg kell találni a módját, hogy azokat a gyerekeket, akiknek a gyökerei a magyarsághoz is kötődnek, akiknek a szülei már nem kommunikálnak magyarul, de mégis szeretnék, hogy a gyermekeik beszéljenek magyarul, kellőképpen megtanítsuk. Sok a gyerek a vasárnapi iskolában is, és mégsem érzi az ember azt, hogy mennyi az a gyerek, amelyik megtanult kommunikálni. Ezek húsbavágó kérdések, ezért mindannyiunknak meg kell harcolni, a szülőnek, a tanárnak és a közösségnek egyaránt. A 24. órában vagyunk, óvnunk kell a szórványt, mert ha elvész, szűkül a nyelvhatárunk és a magyar nyelvterület” – mondta Sari József.
A tartalmas beszélgetést követően a Viski Bicskások adtak koncertet, majd tartottak táncházat a helyi kultúrház épületében. Az előadást telt ház fogadta, a zenekar viski, bonchidai, kalotaszegi és szatmári dallamokkal bűvölte el a közönséget, majd közös táncra invitáltak mindenkit, amelyen a viski csárdás lépéseivel és néhány gyermekjátékkal ismerkedhettek meg.
A rendezvény második napja ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a kőrösmezői katolikus templomban. Az istentiszetelen Mikulyák László felső-Tisza-vidéki esperes, rahói plébános, a FELTISZA szervezőbizottságának vezetője köszöntötte a megjelenteket. Majd László Károly técsői református lelkész hirdetett igét Mózes első könyvéből. A lelkipásztor prédikációjában párhuzamot vont Izsák és a kárpátaljai magyarság hányattatott sorsa között. Izsák szülőföldjét elfoglalták a filiszteusok, kútjait betömték, és ellehetetlenítették az élőforrást. De Izsák nem adta fel, volt élni akarás benne és háza népe szívében, és ismét megásták a kutakat. A lelkipásztor biztatta a jelenlévőket, hogy ne adják a fel a küzdelmet, ápolják hagyományaikat, tartsák fenn közösségeiket, merjék megásni újra azokat az ősi kutakat, melyeket egykoron nagyapáink, apáink is megástak. „Amikor egymásra nézünk, lássuk azt, hogy van még magyar, van még remény, van még munka” – mondta László Károly.
Mankovics Sándor kőrösmezői plébános A szeretet himnuszát helyezte a figyelem középpontjába. Hit nélkül nem lehetünk emberek, remény nélkül nem lehetünk keresztények, és szeretet nélkül nem lehetünk magyarok – fogalmazott a plébános. Amint mondta: „Csak akkor tudjuk megőrizni nemzetünket, magyarságunkat és reményünket, ha Istenben bízunk, és megfogjuk egymás kezét, így haladunk azon az úton, amit maga az Isten jelölt ki mindnyájunk számára.”
Az igehirdetéseket követően Takács Péter Attila, Magyarország kolozsvári konzulja köszöntötte a megjelenteket. A konzul elmondta, zavaros időket élünk szerte Európában, és az ilyen időkben szükségünk van kapaszkodókra. Ilyen kapaszkodó lehet az összmagyarság egyik legdicsőbb történelmi fejezete. Kárpátalja Magyarország egy kis szeglete volt, de innen bontakozott ki egyik legnagyobb szabadságharcunk Rákóczi fejedelmünk vezetésével. Isten nélkül nem lehet jövőt építeni, nagy jelentősége van annak, hogy ez a rendezvény ökumenikus istentisztelettel kezdődött – mondta Takács Péter Attila.
Az ökumenikus istentisztelet követően a rendezvényre látogatók felvonultak Kőrösmező főutcáján a fesztivál helyszínére. A felvonuláson elöl a FELTISZA, Magyarország, Ukrajna és az Európai Unió zászlait vitték, majd a vendégek után sorban következtek a szórványtelepülések képviselői. A felvonulást a rahói és aknaszlatinai fúvószenekar muzsikaszóval színesítette, bár időközben az eső is eleredt, de ez nem törte le a felvonulók kedvét.
A fesztivál helyszínén már sátrak várták a vonulókat, a fő színpadon az ukrán és magyar himnusz eléneklését követően Mikulyák László rahói plébános hivatalosan is megnyitotta a rendezvényt. Amint mondta, ma már nincs kétség afelől, hogy évről évre meg kell-e újból szervezni az alkalmat. Ezt követően Eudard Zelinszki kőrösmezői polgármester köszöntötte a résztvevőket.
Nagy Klára, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Kapcsolattartási Főosztályának kárpátaljai referense felolvasta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár üdvözletét. A referens elmondta: „Magyar kultúránk nem múltbeli bezárt kincsestár, hanem elsődlegesen hozzánk tartozó, jelenleg is rendelkezésünkre álló érték. Életünk célja és jelentősége. Magyarország minden segítséget megad ahhoz, hogy a szomszédságában továbbra is olyan független demokratikus ország létezzen, amelyben élnek az európai jogok és a kisebbségi jogok is.”
A köszöntéseket Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke folytatta. Beszédében kiemelte: Minket nyelvünk, kultúránk, egymáshoz kötődő testvéri érzéseink összetartanak, s amíg ez így lesz, addig fenn tudunk maradni magyarként és össze tudunk tartozni. Az elnök hangsúlyozta, hogy fontosak az ilyen rendezvények, hiszen az ilyen helyeken tudjuk egymást erősíteni megmaradásunkban. Köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, amely mindent megtesz azért, hogy segítse a szórványmagyarság megmaradását. Tájékoztatta a hallgatókat arról, hogy hamarosan választások következnek Ukrajnában, s a KMKSZ és az UMDSZ összefogott annak érdekében, hogy méltóképp képviseljék a magyarság ügyét. Amint mondta, fontos összefognunk a körülöttünk élőkkel és békében élnünk, hiszen ez a béke a záloga a kárpátaljai magyarság fennmaradásának.
A nap további részében a kultúráé volt a főszerep, a színpadon sorra váltották egymást a Felső-Tisza-vidék magyarlakta településeinek hagyományőrző együttesei. Az előadások során színvonalas ének-, tánc- és zenei produkciókat lehetett megtekinteni. Az óvodásoktól egészen a nyugdíjasokig mindenki bemutatta produkcióját. A rendezvényen jelen voltak Magyarország ungvári és beregszászi konzuljai is. A fesztiválra Hosszúmezőről, Máramarosszigetről, Nagybányáról és Szatmárnémetiből is érkeztek vendégek, valamint Budapestről a Vigyázó Kultúr- és Hadi Egyesület bográcsgulyással kedveskedett mindenkinek. A rendezvény záró akkordjaként az autentikus népzenét játszó Viski Bicskások léptek színpadra.
Váradi Enikő/karpataljalap.net
